Szomorú dologban volt részem. Valamelyik nap Budapest belvárosában kis kereszteződésnél zöld lámpa mellett következők zajlanak le:
Piros Ferrariban hófehér bőrű vöröses hajú golfsapkás fiatal siheder, bőgeti a motort, mindannyian félünk, kilő mint egy rakéta. A járdáról középkorú csóri külsejű apa és nagyon szegényesen öltözött kisfia lelépnek a zebrára. Golfsapkás kikiabál: húzzál már te csóró bunkó el az útból, tetü! Az apa pulykavörös arccal húzza maga után a csodálkozó kisfiút, hangosan szitkozódik és okítja a gyermeket. „Jól jegyezd meg, nem kell megállnod csak azér mer ilyen ótója van! Azér is menj át a zebrán! Nem kell megállnod!“ Inkább felvállalja, hogy esetleg beléjük hajt ez az őrült golfsapkás, de nem enged a nyócból.
Napokig nem tudom kiverni a fejemből a jelenetet. Mindig eszembe jut, beásta magát a fejembe, mint egy féreg a computerbe. Azt üzenem neked te gőgös Gúnár a ferrariddal, hogy szállj fel az égbe és vissza se gyere! Mer idepiszkítottál közénk és mi azt nem szeretjük.
Utolsó kommentek