Mi a véleményed ?

Elzászi neve: Flammekueche; franciául: tarte flambée

Szeretnék Veled megosztani egy elképesztően egyszerű elzászi receptet, amelyet Elzászban szinte mindenhol ehetsz és nincs olyan rendezvény falu-város ünnep, ahol ne lehetne ezt az ún.Flammkuchen-t kapni. A (die) Flamme a tűz lángjára utal, a Kuchen pedig egyszerűen tésztát jelent ebben az esetben. A tésztát fekete szabadatéri kemencékben sütik, amiben láthatod a felcsapó piros és sárga színű lángnyelveket is. Valószínűleg innen ered a neve is. Olyan hatalmas falapátokkal tolják be a kemencébe, mint a pizzát szokták a kemencében sült pizzáknál. Tehát nézzük a lángon sült tészta, a Flamm-kuchen receptjét. Ebből az adagból 2 tésztát készíthetsz. Ettől 2 vagy 3 kisebb étkű ember lakik jól.

Tésztához valók:

• 220 gramm liszt
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 tojássárgája
• 1/2 teáskanál só
• liszt a nyújtáshoz

Feltét:

• 1 db lehetőleg salátahagyma, ez tipikusan édes hagyma (kb. 300 gramm),
• 125 gramm bacon szalonna vagy olasz pármai sonka vagy ehhez hasonló sonkák,
• 100 gramm creme fraiche pl. a legere az Oetkertől, abban kevesebb a zsírtartalom.

A tésztához a lisztet, 2 evőkanál olajat, tojássárgáját, sót és 100 ml vizet összedolgozol, amíg a tészta szép sima, egyenletes nem lesz. Az átgyúrt tésztából formázol egy golyót, amit kívülről megkensz 1 evőkanál olívaolajjal. Én ezt úgy csinálom, hogy az edénybe, amiben a tésztát gyúrtam, belelöntök 1 evőkanál olajat és abban óvatosan meghengergetem a gyolyót minden oldalról, így egyenletesen kerül rá az olaj mindenhol. Fóliába zárom és szobahőmérsékleten kb. 30 percig hagyom hogy pihenjen. Ezalatt az idő alatt a hagymát meghámozom és a legjobb egy zöldségreszelőn szép vékony hagymakarikákat vágni, ha nincs próbáld késsel, ügyelj arra, hogy vékony karikákra vágd a hagymát. A sonkát is vágd fel kockákra, ez lehet kicsi, lehet nagyobb, ahogy neked teszik, ez a fajta sonka eleve vékonyra van vágva így mindegy mekkora kockákat vágsz belőle. A tűzhelyet kapcsold be 240 fokra, légkeverésest 220 fokra, gáz 6 fokozat. A tésztagolyódat vágd félbe. Mindkét tésztaadagot egy előzőleg lisztezett felületen nyújtsd ki egészen vékonyra. Ne félj, a tészta nem szakad könnyen, de vigyázz, ne legyen túl vékony se, fogod érzeni, hogy meddig szabad még nyújtani a tésztát, csinálhatsz ovális formát belőle, ilyen az eredeti is, de csinálhatod a pizzához hasonlóan kerek formára is. Kend rá a doboz creme fraiche felét az egyik kinyújtott tésztára, a másikra még ne, csak ha egyszerre tudod (akarod) sütni a két adagot. Ezután szórd rá a hagymakarikákat és a sonkadarabokat, ügyelj arra, hogy mindenhová kerüljön belőle. Told be a sütőbe középre és 8 max.(!) 10 percig süsd a már forró sütőben. Ennél a tésztánál nagyon fontos, hogy a forró sütőbe kerüljön, na rakd be hamarabb, csak ha a sütő elérte a kívánt hőmérsékletet. A Flammkuchent forrón kell tálalni, pizzadarabolóval vágd fel téglalap alú darabkákra. Mire megeszitek az elsőt, már meg is sült a második. Vigyázz, ez a tészta hamar odaég, nézz rá, nehogy fekete legyen!

Ennél a variációnál kb. 95 percet szánj rá, előkészülettel együtt. Adagonként 970kcal, 56 gramm zsír, 87 gramm szénhidrát, 26 gramm fehérje kerül az asztalra.

JÓ ÉTVÁGYAT!

És most jön a legjobb, ez a tészta a kimeríthetetlen tárházak bajnoka, mivel a feltét az gyakorlatilag bármi lehet, az ízlésed, a pénztárcád vagy az előző napi maradékok felhasználásától függően. Én most a még leginkább elterjedt és kedvelt variációkat írom le neked, ebből meríthetsz ötletet Te is.

Variációk feltétre:

• U.a. mint az alapreceptnél csak plusszban reszelt sajt jöhet még rá. Pl. mozzarella, edami.gouda..stb.

• A creme fraiche után tehetsz rá kecskesajtot vékonyan felszeletelve, szintén vékonyra vágva fügét és ezt is meghintheted sajttal is. Plussz a hagymakarikát is megtarthatod.

• Creme fraiche, rá szalámi darabok, pepperoni és piros paprika darabok, kicsi fetasajt darabok és hagyma ill. sajt reszelve. Ha nagyon ínyenc vagy rakhatsz rá fekete olívát is. (persze mag nélkülit)

Az édes variáció egy álom, sokan az éttermekben úgy rendelik, hogy 2 -3 különböző Flammkuchent rendelnek és ezek közül az egyik ez az édes variáció:

• creme fraiche (ebben az esetben egy kicsit vastagabban megkenve), szép vékonyra vágott kerek almadarabok, óvatosan hintsd meg fahéjjal vagy a vaníliából kikapart belsejével, és locsold meg nagyon óvatosan, nehogy elázzon, calvados-al. Ez egy almapálinka, tipikus ennél a Flammkuchennél. A creme fraiche-be keverhetsz egy kis vaníliás cukrot, de nem muszáj. Be a sütőbe ugyanúgy és már terjed is az egész lakásban ez a csodálatos illat!

Próbáld ki, írd meg, hogy sikerült és ha van jó ötleted a feltétre, azt is írd meg!

JÓ ÉTVÁGYAT!

Szomorú dologban volt részem. Valamelyik nap Budapest belvárosában kis kereszteződésnél zöld lámpa mellett következők zajlanak le:

Piros Ferrariban hófehér bőrű vöröses hajú golfsapkás fiatal siheder, bőgeti a motort, mindannyian félünk, kilő mint egy rakéta. A járdáról középkorú csóri külsejű apa és nagyon szegényesen öltözött kisfia lelépnek a zebrára. Golfsapkás kikiabál: húzzál már te csóró bunkó el az útból, tetü! Az apa pulykavörös arccal húzza maga után a csodálkozó kisfiút, hangosan szitkozódik és okítja a gyermeket. „Jól jegyezd meg, nem kell megállnod csak azér mer ilyen ótója van! Azér is menj át a zebrán! Nem kell megállnod!“ Inkább felvállalja, hogy esetleg beléjük hajt ez az őrült golfsapkás, de nem enged a nyócból.

Napokig nem tudom kiverni a fejemből a jelenetet. Mindig eszembe jut, beásta magát a fejembe, mint egy féreg a computerbe. Azt üzenem neked te gőgös Gúnár a ferrariddal, hogy szállj fel az égbe és vissza se gyere! Mer idepiszkítottál közénk és mi azt nem szeretjük.

 

Valamelyik délután rákattantam a youtube-on Szily Nóra őszinteségre bíró riportjaira. Szerintem ősrégiek ezek a felvételek, nem is értem hogyhogy nem láttam én ezeket? Valamennyi riport ragyogó, amelyik pedig nem az, az nem Szily Nórán múlott. Az én kedvencem a Vámosi Vikivel folytatott beszélgetés, de nagyon jó a Sütő Enikővel és a Péterfy Borival készült felvétel is. Ha még Te sem láttad ezeket a felvételeket, feltétlenül nézd meg! Több estét betöltő program, jobb mintha moziba mennél. Helyezkedj el kényelmesen egy fotelban és add át magad ezeknek az egyedi, megismételhetetlen pillanatoknak! A tévében úgyis is csak vacak programok vannak, nem érdemes bekapcsolni. Írd meg Neked ki tetszett a legjobban!

Egy ismerősöm mesélte, aki kint él Németországban, hogy a gyerek bekerült az általános iskolába. Megvolt az első szülői értekezlet. A tanító néni a jó német szokásoknak megfelelően építő jelleggel közölte negatív kritikáit. Dícsérni elfelejtett. Arra nincs szükség. Majd a szülő dícséri eleget a csemetéjét. Elmesélte azt is, hogy az osztályban a konfliktusokat úgy oldja meg, hogy kihívja az osztály elé azokat a gyerekeket, akik összevesztek (verekedtek) egymással. Szembesíti őket azzal, ami történt. Mindkét fél meghallgattatik. Végül kéri, hogy jelentkezzen az a gyerek, aki látta mi történt, de aki nem érintett az eseményekben, mint egy külső fél. Ez a gyerek a többiek bevonásával megpróbálja összebékíteni őket. Ha sikerül a végén bocsánatot kell kérni, megkérdezik a másik felet, elfogadja-e a bocsánatot, ezután kezet ráznak, mint a nagyok. És bizony előfordult, hogy nem volt kézfogás a menet végén. Ráismertél?

Ez olyan, mint a jogban használt mediáció, csak kicsiben. Segíti a két fél problémájának megoldását, hogy ne kelljen bíróságra rohanni. Ha nem sikerül, még mindig ott van a pereskedés lehetősége.

Milyen kár, hogy annyi konfliktus volt a kis összekovácsolódó osztályban, hogy nem lehetett ezzel fél napokat eltölteni, így maradt a beírás a szülőknek. És milyen kár, hogy a tanító nénit hazugságon kapta ez az anyuka. Mert így a legjobb intézmények is elsorvadnak, ha nem használjuk őket, és főleg, ha nem hiteles az a személy, aki azt alkalmazza.

Neked milyen tapasztalatod van a gyermek konfliktus megoldására?

Kis falunkba megérkezett a nagy vándorcirkusz. Dobpergés, csődület, oroszlánszag. A cirkusz előtt hatalmas plakátok hirdetik, ebben a cirkuszban fellép a nemzet(i) színésze is! Rácsok mögött.

Bambán bámulom az eseményeket, végül úgy döntök nem váltok belépőjegyet. Megvárom a következőt, ami eljön a falunkba. Hátha az jobb lesz.

Nem tudom észrevetted-e, de az utóbbi időben mintha „hibásak“ lennének az újságok. Egyre több újságban tapasztalom, köztük elég sok színvonalas, drága újságban is, hogy a szövegek tele vannak hibával. Rossz helyen vannak elválasztva a szavak és betűhibáktól hemzseg a szöveg. A legrosszab, amikor az alanyt nem egyeztetik a tárggyal, ilyenkor mindig vissza kell mennem, hogy megállapítsam ki mondta kinek és kinek a kicsodája? Ugyanezt látom a napi bulvárban is a neten. Eddig még csak tévézni nem szerettem, ezután talán már olvasni se fogok szeretni. Legalábbis folyóiratot nem. Maradok a nyomtatott könyveknél. Hol vannak a tördelők, szerkesztők? Már ők is külföldre mentek dolgozni?

Az asszony úgy döntött, önmegvalósítja magát. Úgy érezte kihasználják. Mindenhol. A családja, a munkahelye és úgy általában, mindenki. Reggel 3 tízórait csomagolt a gyerkőcöknek, az ebédet késő este főzte meg, hogy a kora délután hazaszállingózó gyerekeknek csak meg kelljen melegíteni. Előtte 2 és fél órán keresztül vasalt, addig amíg állni bírt. Amikor már nem bírt, abbahagyta. Azelőtt a kicsi házi feladatánál segített. A munkahelyén csak fél órát kellett ráhúznia, de ez elég volt ahhoz, hogy elcsússzon a napja. A már családos nagylányának most született az első gyermeke, és megkérte az anyját, hogy vigyázna -e a babára, mert a hétvégén programja lenne a férjével és a barátokkal. Ja persze, nem csak most az egyszer, hanem úgy általában. Hát ezentúl már a hétvégék sem lesznek szabadok. Sóhajtott egyet és bólintott. A többiek mind tették a dolgukat. A nagyok a kompi előtt. A kicsi a földön heverve játszik. Férj a tévé előtt (lefekvésig) . A lakásban szanaszét mindenhol ledobott ruhák, játékhegyek. Na, ezt se fogja senki elpakolni, csak ő. Ekkor döntött úgy, hogy lépni fog.

Először csak azt közölte, hogy délutánonként a nagyok legyenek otthon, mert ő beiratkozott egy tornastudióba a szomszéd utcában, egyszer a héten tanuljanak ők a kicsivel. Ezután keresett egy olcsó ebédrendelési lehetőséget, és ezután nem főzött meg este másnapra. A szétdobott ruhákat és játékokat hagyta a földön, nem szedte össze. A család hetekig átugrált a tárgyak felett, de nem szedték össze. Értetlenül pislogtak az asszonyra, azt hitték, hogy beteg és ezért nem „dolgozik“. A babafelügyeletet még elvállalta, de úgy döntött, megmondja nekik, hogy keressenek pénzért egy megbízható fiatal lányt, mert ő nem ér rá minden hétvégén. Az asszony várt. Várt valamire, arra hogy történik valami. Mert őbenne már történt valami. És abban bízott, hogy ez a változás nemcsak belül zajlik, hanem kívül is.

Ismerős a helyzet?

Kezdő blogíróként éppen túl vagyok a blog beállításán, amit biztosan többször változtatni fogok még, túlléptem a púpos teve vagy csizmás kandúr választásának gyötrelmén is, de még mindig nem tudom hogy az egyes speckó szavak mit jelentenek. Mindegy! Fő a tartalom. Buzgón keresem a témákat amikről írni szeretnék. Viharos sebességgel vonulnak át fejemen a gondolatok. Sajnos órákon keresztül nem vagyok otthon így nem tudom feljegyezni a témákat amik eszembe jutnak. Sajnos jön egyre több új ötlet, de én még mindig nem vagyok kész az oldal beállításaival és legfőképp nem vagyok gép előtt. Segítség! Ide nekem egy feltalálót, aki feltalálja azt a memóriakártyát, amit a digitális kameráknál is használunk. Csak ebben az esetben az agyamban lévő gondolatokat szeretném rámenteni, hogy el ne felejtsem, amit kitaláltam. Elképzelem a memóriakártyát amint menti a tartalmat 12 GigaBytra. Hm.

Milyen beképzelt vagyok. Lehet, hogy a megabájt is elég lenne ennek a pár gondolatnak. Tudod mit? Felejtsük el a gigát és a megát. Maradjon egy gondolat, csak 1. De az legyen jó, okozzon örömöt nekem. És legfőképpen Neked.

Te hogy kezdted el a bloggolást? Meséld el a kezdeti bepörgést! Te hogy fogtál neki?