Az asszony úgy döntött, önmegvalósítja magát. Úgy érezte kihasználják. Mindenhol. A családja, a munkahelye és úgy általában, mindenki. Reggel 3 tízórait csomagolt a gyerkőcöknek, az ebédet késő este főzte meg, hogy a kora délután hazaszállingózó gyerekeknek csak meg kelljen melegíteni. Előtte 2 és fél órán keresztül vasalt, addig amíg állni bírt. Amikor már nem bírt, abbahagyta. Azelőtt a kicsi házi feladatánál segített. A munkahelyén csak fél órát kellett ráhúznia, de ez elég volt ahhoz, hogy elcsússzon a napja. A már családos nagylányának most született az első gyermeke, és megkérte az anyját, hogy vigyázna -e a babára, mert a hétvégén programja lenne a férjével és a barátokkal. Ja persze, nem csak most az egyszer, hanem úgy általában. Hát ezentúl már a hétvégék sem lesznek szabadok. Sóhajtott egyet és bólintott. A többiek mind tették a dolgukat. A nagyok a kompi előtt. A kicsi a földön heverve játszik. Férj a tévé előtt (lefekvésig) . A lakásban szanaszét mindenhol ledobott ruhák, játékhegyek. Na, ezt se fogja senki elpakolni, csak ő. Ekkor döntött úgy, hogy lépni fog.
Először csak azt közölte, hogy délutánonként a nagyok legyenek otthon, mert ő beiratkozott egy tornastudióba a szomszéd utcában, egyszer a héten tanuljanak ők a kicsivel. Ezután keresett egy olcsó ebédrendelési lehetőséget, és ezután nem főzött meg este másnapra. A szétdobott ruhákat és játékokat hagyta a földön, nem szedte össze. A család hetekig átugrált a tárgyak felett, de nem szedték össze. Értetlenül pislogtak az asszonyra, azt hitték, hogy beteg és ezért nem „dolgozik“. A babafelügyeletet még elvállalta, de úgy döntött, megmondja nekik, hogy keressenek pénzért egy megbízható fiatal lányt, mert ő nem ér rá minden hétvégén. Az asszony várt. Várt valamire, arra hogy történik valami. Mert őbenne már történt valami. És abban bízott, hogy ez a változás nemcsak belül zajlik, hanem kívül is.
Ismerős a helyzet?
Utolsó kommentek